AGK Tier1 alapok 11. rész – Külső forrásfájlok

Az előző leckében a Címkékről volt szó, ebben a leckében pedig a külső forrásfájlokról fogunk beszélni.

Eddig az AGK-ben egyetlen forrásfájlt használtunk. Ha a bal oldalon a Project fülre kattintunk, láthatjuk is alatta hogy milyen fájlokból is áll a programunk. Jelenleg (ahogy ezt a cikket írom) csak egy forrásfájl található ott a “main.agc” ez gyakorlatilag a fő forrásfájl az AGK-ben ami azt jelenti hogy az AGK program ezt futtatja le vagy pontosabban mondva azt fordítja le bináris kódra először ami ebben a fájlban található. Ha a main.agc fájlt netalán töröljük akkor a programunk nemes egyszerűséggel nem fog működni. Amikor megnyitunk egy AGK projektet, akkor is ez a fájl nyílik meg alapértelmezettként, így ha eddig nem vettük volna észre, minden amit az eddigi leckékben csináltunk azt a main.agc fájlban tároljuk.

Ám nem csak ezt az egy fájlt használhatjuk. Nagy komplex programok esetén a programunk egyes részeit akár tárolhatjuk külön-külön fájlokban is.

Először is lássuk, hogyan is tudunk létrehozni egy új forrás fájlt.

A bal felső sarokban kattintunk rá hogy File majd New File.

A következő lépésben az AGK megkérdezi tőlünk hogy a jelenlegi projektünkhöz kívánjuk csatolni-e a fájlt.

Ebben az esetben azt szeretnénk hogy csatolja hozzá ami annyit tesz hogy a fájl a main.agc fájl mellett kap helyet a programunk tagjaként. Ha azt választjuk hogy ne csatolja, akkor a hierarchián kívül kap helyet és később dönthetünk úgy hogy hozzáadjuk a jobb egérgombbal rákattintva és  hozzáadás a jelenlegi projekthez “add to current project”.

Egyenlőre válasszuk azt hogy adja hozzá “Yes”.. A következő lépésben el kell nevezünk a fájlt, a név lehet bármi a lényeg hogy .agc maradjon a kiterjesztés.

Ha a fájlt létrehoztuk, az AGK meg is nyitja a számunkra amit láthatunk a jobb oldalon a kód szerkesztőben.

Ha netalán mégsem nyitotta volna meg, csak kattintsunk kétszer a fájlra a bal oldalon. Ahogy láthatjuk én a keys.agc nevet adtam a fájlnak és ennek meg van az oka, ugyanis itt és most egy olyan fájlt fogunk elkészíteni ami egyetlen AGK programból sem maradhat ki. Később majd bővebben szó lesz róla, ha az AGK programunkban a billentyűzetet szeretnénk használni, akkor minden egyes billentyűnek van egy saját kódja és azt a kódot kell használnunk. Ám magát a kódot használni nem túl jó megoldás mert minden kódra emlékeznünk kell vagy folyamatosan a Súgó és a kód szerkesztő között kellene váltanunk amikor szükségünk van egy adott billentyű kódjára.

Hogy megkönnyítsünk az életünket, a kódokat eltárolhatjuk változókban amikre könnyebben emlékezünk és a programunkban csak a változó nevét kell használnunk ahol kell. Hogy még praktikusabb legyen, a kódokat ebben a keys.agc fájlban fogjuk tárolni, így könnyedén átvihetjük majd más AGK programokba is. Szóval ha meg nem tettük meg, nyissuk meg a keys.agc fájlt amit létrehoztunk és írjuk a következőt bele:

Ahogy láthatjuk semmi extra csak egy rakás változó. A lista nem teljes ám így is elég hosszú. Ha végeztünk a listával mentsük el és lássunk is egy példát ré miként is tudjuk használni ezt a fájlt az AGK-ben.

Ahogy láthatjuk az #include utasítással jelezzük hogy itt egy fájlt szeretnénk bevenni a programunkba majd utána “” jelek közé írjuk a fájl nevét kiterjesztéssel együtt. Ezt követően amennyiben a fájl mondjuk funkciókat vagy változókat tartalmaz mint ebben az esetben akkor ahhoz hozzáférhetünk mintha csak a main.agc fájlban írtuk volna őket. Ha viszont a külső forrásfájl szimpla kódot tartalmaz akkor az automatikusan lefut hogy a fájlt bevesszük a programba az #include utasítással.

Külső fájlokat rendkívül sok módon és célra lehet használni, hogy ez számunkra miben is lesz hasznos majd elválik amint elkezdünk saját AGK programokat írni.

A következő leckében az információ illetve szöveg bevitelről fogunk beszélni.

Ajánlott: